1972. májusában születtem. Gyermekéveimet Monoron töltöttem. Édesapám nagyon szeretett hegedülni, tőle hallottam először hegedűszót. Egy borús novemberi estén (úgy emlékszem csütörtök volt) szüleim megkérdezték, lenne-e kedvem zenét tanulni. Volt kedvem… Először pár hónapig furulyáztam, majd hétévesen kezdtem el hegedülni Szentmihályi Gyula növendékeként. Középiskolai és főiskolai tanáraimnak, Bodonyi Istvánnak és Répássy Györgyinek rengeteget köszönhetek. A hegedűdiploma megszerzése után tanulmányaimat brácsa szakon folytattam Fejérvári Jánosnál. Ez a hangszerváltás segített nekem abban, hogy a zenei kifejezésben igazán önmagamra találjak. 1995-ben kamaraművészi diplomát kaptam. Tagja vagyok az Erkel Ferenc Kamarazenekarnak. 1995-től vagyok a Budapesti Fesztiválzenekar művésze. Nagyon sokat tanultam, töltekeztem abban a kilenc évben, amikor a Lanner Kvartettben zenélhettem. A Barcarola Kvartettben való muzsikálás olyan távlatokat nyit meg, és olyan lehetőségeket kínál, amikre mindig vágytam a pályámon. Valami, amit a magunk és a közönségünk örömére csinálunk, szabadon, önfeledten, jó kedvvel…

„Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy milyen fogalmak jutnak eszembe a Barcarola Kvartettről, akkor azt mondanám, hogy az örömzenélés, a felszabadult muzsikálás, a kreatív átiratok, szabadság, bátorság, jókedv. És ezek így mind együtt.”