Édesapám a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólamvezetője volt, így gyakorlatilag egy zenekarban nőttem fel. Az ott hallottak határozzák meg ma is zenei gyökereimet, gondolkodásmódomat. Ötéves voltam, amikor apukám megkérdezte: Akarsz-e te is hegedülni? – Hát mit lehetett erre válaszolni?! Ott, és akkor dőlt el, hogy zenész leszek, bár ezt akkor még egyikőnk sem sejtette.

Csapatjátékosnak tartom magam, annak ellenére, hogy a kvartettben a próbákon sokszor én döntök el dolgokat, szabok meg zenei irányvonalakat. A zene nekem pont olyan, mint az élet maga, dialógus a résztvevők közt, közös utak keresése és az azokon való együttjárás megélése, öröme.

A Zeneakadémián diplomáztam, koncertmester voltam a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarban, társalapítója voltam az Erkel Ferenc Kamarazenekarnak. 1991 óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja vagyok.

A BFZ-vel beutaztam a nagyvilágot, jártam sok szép helyen. Sokszor játszottam a New York-i Carnegie Hall-tól kezdve a bécsi Musikferein színpadán keresztül a Tokyo-i Suntory Hall-ig minden fontos színpadon, amit a nemzetközi koncertéletben jegyeznek. Megadatott, hogy 2022 októberében Emesével együtt játszhattuk Mozart Simfonia Concertante-ját a Zeneakadémia Nagytermében a Fesztiválzenekar kíséretével. Mégis most ebben a csöpp baráti közösségben, a Barcarola Kvartettben keresem az új zenei lehetőségeket, élem meg a kreativitás örömét, és találom meg a közönség őszinte szeretetét és közelségét.

„Vannak dolgok az életben, amik csak akkor okoznak igazán örömet, ha meg tudjuk osztani másokkal. A zene, a zenélés a Barcarola Kvartettel nekem ilyen. Csapatmunka és közös élmény.”